Olvastam egy cikket, miszerint fegyveresek őrzik az utolsó fehér orrszarvút. A cikk címében gondolom szenzációhajhász megfontolásból kihagyták a fehér jelzőt, így hatásosabb... mindegy is a lényeg, hogy jelenlegi ismereteink szerint ez az utolsó hím példány, és rajta kívül összesen 4 nőstény él még. Eszembe jutott az az indián mondás vagy jóslat, miszerint: „Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, majd csak akkor döbben rá, hogy a pénzt nem lehet megenni.” és van még egy kedvencem: „A Földet nem az apáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön”

Mellesleg az ő őseiknek is az arany és a föld iránti emberi mohóság miatt kellett meghalniuk... De nem csak a múltban látni a kapzsiságot. Itt van a kihalófélben lévő fajok halászata, a rákfélék, a kaviár gyűjtése, a kagylók, megcsonkított cápák amiknek levágják az uszonyát és visszadobják, a levert fecskefészkek, ezek mind-mind olyan „ínyencségek”, amik a ritkaságuk miatt drágák és a felső tízezer játékszerei. És ezek az emberek (tisztelet a kivételnek) még büszkék is arra, hogy megtehetik! Ha így nézzük, talán még jó is hogy nem léteznek mesebeli állatok mint például az egyszarvú (vagy csak ügyesen rejtőzködnek ;) ), mert biztos valami orosz milliárdos maffiózó ebédjeként végeznék! Mert ők megtehetik! Bizony, ide juttatta az embert a fogyasztói társadalom és a pénz. A harácsolás, a szűnni nem akaró birtoklási vágy hasonló kényszeres betegség, mint például a nikotin függőség. Amíg dohányoztam el sem tudtam képzelni, hogy lehetnék meg nélküle. Rágyújtottam amíg vártam a buszt, rágyújtottam ahogy leszálltam, rágyújtottam evés után, kávéhoz, stb., stb... aztán besokalltam és letettem a cigit. Mára már el sem tudom képzelni, hogy lehetnék meg a cigivel. Nem értem hogy hagyhattam, hogy irányítsa az életem és ahhoz igazítsam a szokásaimat. Ha rájövünk, hogy az életben vannak sokkal fontosabb dolgok is mint az anyagi javak folyamatos gyűjtése, hasonló érzéssel fogunk visszatekinteni egykori harácsoló önmagunkra, már ha valaha is ilyenek voltunk. Remélem még azelőtt rá fog ébredni az ember, hogy a mohóság igen önpusztító szokás, mielőtt az utolsó élő tehénről vagy az utolsó szem almáról kellene írjon valaki hasonló gondolatokat...