Egy szomorú évforduló volt a héten. A csernobili atomkatasztrófa harmincadik évfordulója. Sajnos azt kell mondjam, 30 év elteltével az emberek semmit sem tanultak az esetből, egy cseppet sem okosabbak és semmivel sem kezelik jobban a katasztrófákat mint annak idején. Ott volt pl. a fukushimai eset, ami szintén emberi mulasztás miatt következett be és senki nem tudja a valós következményeit, mert szintén próbálták eltussolni. A pénzéhség, a felelősségre vonás elkerülése, emberek önző érdekei vezetnek mások szenvedéseihez, halálához. Nem is értem miért csodálkoznak, hogy az idegen lények nem veszik fel velünk a kapcsolatot. Miért is vennék? Hogy ők is kapjanak egy kis ízelítőt az ember vendégszeretetéből? Tudom, nem csak ilyen emberek vannak, de sajnos elég ha csak egy ilyen kerül egy erőmű közelébe és máris megvan a baj. Az emberiség kezében az atomenergia olyan, mint ha egy csimpánz kezébe gépfegyvert adnánk. Finoman szólva nem túl biztonságos. És a csimpánz nem gonosz, csak nem éri fel ésszel, hogy milyen veszélyes eszköz van a kezében. Pedig már vannak működő, megújuló energiákat hasznosító erőművek is. Miért erőltetjük az atomot? A szél, nap, és a földhő energia hasznosítása nem hozhat akkora profitot egy cég zsebébe, hát ezért. Ismét a pénz. Pedig nincs más választás változtatni kell, mert túl sok áldozat értelmetlen halála bizonyítja már, hogy ha egy csimpánz meghúzhatja a ravaszt, meg is fogja húzni.