Főoldal » 2013 » Január » 3 » közöny
11:52 PM
közöny
Sajnos ez a szó, ami ma az itt élő embereket leginkább jellemzi... mindenki belefásult a helyzetébe, a tehetetlenségbe, a kilátástalanságba. A baj igazából ott kezdődött, hogy 1989-ben volt egy úgynevezett "rendszerváltás". Nagyon büszkén hirdettük Európában, hogy nálunk sikerült a békés átmenet... hát ez volt minden baj forrása, és azóta is az! Sajnos ekkor ivódott bele a köznép tudatába az az alapvető "bölcselet", hogy ebben az országban minden nagy bűnt meg lehet úszni büntetlenül (csak a bolti tolvajokat tiporják a földbe, elrettentés képpen)! De az átkosból maradtak egyéb rossz berögződések is, amelyek hatását sajnos még generációk múlva is érezni fogjuk, ilyen például az "Ez van, ezt kell szeretni!" című mondat. Sajnos ez annyira beleégett az emberek tudatába, hogy a mai napig van olyan, aki ez alapján vásárol akár élelmiszert, akár bármi mást. Ezért van az, hogy itt simán el lehet adni Európa szemetét, úgy hogy az emberek még örülnek is neki, sőt röppennek rá, mint a légy arra a bizonyos kedvencére... hiányzik az európai színvonalú fogyasztói igény, de sajnos az európai színvonalú fogyasztóvédelem is! Persze az sem könnyíti a helyzetet, hogy a szolgáltató cégek szintén a régmúlt szokásainak megfelelően azt hiszik, hogy a fogyasztó van őértük, és nem pedig ők a fogyasztóért. Azt pedig természetesnek veszik, hogy ha valakinek tartozást mutat a számlája, az véletlenül sem lehet az elavult adatbázis hibája, nyilvánvaló, hogy a fogyasztó egy hazug szemétláda bűnöző, akit azonnal le kell lőni, ha nem fizet! Teszem hozzá, hogy sajnos a bíróság is ezt az álláspontot követi, mint vak pulikutya a gazdi hangját "csak a fogyasztó lehet a hibás, mert a szolgáltató a szentséges atyaúristen!" vita nincs, ha van akkor kétszer annyit fizetsz! Aztán itt maradt az a berögződés is, amit úgy hívtak, hogy: fusi. "Majd megcsináljuk okosba, főnökúr!" Akkoriban még ennek volt is értelme: igaz adó nem volt, de hát ne a vállalat keressen már az én munkámon, meg közbe még jól haza is viszem a csapokat meg a kilincseket, nehogy itt maradjon ezeknek a kommunistáknak! Aztán ezek az "életérzések" is öröklődtek ránk, "a jó betyár, a Tenkes kapitánya, a Robin Hood aki meglopja a gonoszt és ad a szegényeknek" szépen eltanultuk és most ott tartunk, hogy nem akarunk adót fizetni, hazalopjuk a céget (már ahol még van mit), aztán meg csodálkozunk, hogy miért áll a gazdaság? Az emberek egymást átverve, egymás hátán taposva próbálnak egyről a kettőre jutni, mert nincs aki morális példát mutatna nekik. Csak azt látjuk, hogy aki fent hibázik annak valamiféle titkos paktum, háttérben zajló bratyizás útján eltusolódik az ügye, és máris minden mehet tovább, mintha mi sem történt volna. Ezért gondolom azt, hogy a változást mi magunknak kell elkezdeni, és egymásnak kell jó példát mutatnunk. Mert ha így folytatjuk és csak azt várjuk, hogy ki lesz a hősünk, úgy fogunk járni mint a dinoszauruszok! A szó amit keresünk a közönnyel szemben, a megoldást jelentő kulcsszó tehát: a változás! Fel kell ébredjen az az igény az emberekben, hogy ami sz*r, az nem kell! Ezt mindenkinek egyénileg kell megélni és elérni, senki más nem tud ebben segíteni! Erről szól a mai vers is, meglepően a változás címmel.
Megtekintések száma: 448 | Hozzáadta:: buster | Címkék (kulcsszavak): Viktor Pearl, Ábrahám Viktor, közöny, vers, változás | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 0
Ha szeretnél hozzászólni a témához, kérlek regisztrálj. Nem kerül semmibe, és csak pár perc az egész!
[ Regisztráció | Belépés ]