Néha muszáj tudatnunk a körülöttünk élőkkel, hogy mit gondolunk és mit érzünk. Emberi kapcsolataink ápolásában nagyon fontos, hogy a másik tudtára adjuk ezeket, hiszen senki sem gondolatolvasó! Hiába gondoljuk azt, hogy érzésünk elég egyértelműen megnyilvánul cselekedeteinkben, ez nem elég! Ugyan ez fordítva is igaz lehet egyes esetekben; elmondhatja valaki akár százszor is mit érez, ha közben homlok egyenest az ellenkezőjét teszi. Ezért fontos, hogy cselekedeteink és megnyilvánulásaink világosak legyenek azok számára, akik felé ki szeretnénk mutatni érzéseinket. -------> Ez a szöveg most olyanra sikerült, mintha valami száraz és tök unalmas pszichológiai tankönyvből, vagy valami terápiás szaklapból másoltam volna ide, pedig tényleg azt szerettem volna amit itt leírtam, kifejezni amit érzek! Na, fussunk neki még egyszer!

Az ismerőseiteknek, barátaitoknak, szeretteiteknek mondjátok el, hogy mit éreztek irántuk, mit gondoltok velük kapcsolatban! És ha ezek az érzések pozitívak, akkor higgyétek el, hogy baromi jó érzés lesz velük megosztani! Na, ez így már jobb! Persze nem azt mondom, hogy minden nap vég nélkül ezzel "untassunk" másokat, viszont a fontos pillanatokban, amikor ott kell lenni és ki kell mondani valamit, akkor tegyük meg! Nem, nem hiszem azt, hogy most fedeztem fel a spanyolviaszt! Csak azért mondtam el ezeket, mert sokan és sokszor általában elodázzák a fontos dolgok közlését a másikkal, mindenféle vélt vagy valós ürügyekre hivatkozva. Aztán előfordul, hogy később már nem is akad módjuk közölni, talán pont azért, mert a másik elfordul tőlük, mivel nem tudta azt, hogy hogyan éreznek iránta. Aztán joggal mondhatnátok, hogy akik fontosak számunkra, azok akkor is tudják, hogy mit érzünk irántuk, ha nem mondjuk. Persze, ez természetesen így is van. De mennyivel jobban esik nekik, ha mégis kimondjuk!!