Főoldal » 2013 » Február » 24 » Pálinka, te drága!
8:50 PM
Pálinka, te drága!
Tegnap előkészítettem egy jó adag cefrét. Na nem mintha nagy tudor lennék, de talán sikerült egész jól kitanulnom egyrészt saját káromon, másrészt tapasztaltabb mesterek írásai alapján a dolog eszmeiségét, és azt most közkinccsé szeretném tenni, hogy más érdeklődő számára hozzáférhető legyen. Ha esetleg felhasználnád ezt az írást, előbb kérlek olvasd el a Jogi nyilatkozat menüpont alatt található információkat.

Visszatérve a pálinkára, az első fontos dolog, hogy a jó minőségű főzethez csak olyan érett és egészséges gyümölcsöt használj, amit meg is ennél! A penészes, elfeketedett, rothadó dolgok a szemétbe vagy komposztra valók, nem a magyar ember gyomrába!

Aztán ott van az élesztő kérdése. Hiába mondják az okos öregek, hogy nem köll... de köll! Persze minden gyümin vannak vadélesztők, de mint nevük is sugallja, a velük kezelt cefre erjedésének kimenetele kétes, az ízeket rossz irányba vihetik (és legtöbbször viszik is a savanyútól kezdve a keserűig mindenfelé) és a kihozatalon, illetve annak hiányán is meglátszik. Aztán sopánkodhat az „okos” gazda, hogy nincs elég főzet! A ló másik oldala a fajélesztő. Ezzel etetik a gazdaboltok a tudatlan kezdőket mert nekik jó pénz, pedig nagyon jól tudják, hogy fajélesztőt csak a hivatalos főzőkben érdemes használni ahol előtte képesek sterilizálni a cefrét! Egyébként házilag tökéletesen megfelel a sütőélesztő! És az az okoska, aki azt állítja, hogy ettől élesztő íze van a kész pálinkának, az nagyobb hülyeséget nem is mondhatna! Ugyanis az elszaporodott vadélesztőknek ugyan olyan élesztő íze van, és ha az nem megy át a lepárlón keresztül (miért is menne), akkor a rendes élesztő íze sem fog...

Ugyan ilyen butaság a cefrét napon, vagy melegen érlelni. A túl nagy melegben káros bacik (ecetsav, tejsav pl.) tenyésznek el, túl hidegben pedig elpusztul az élesztő. Az arany középút, a szobahőmérséklet itt is nyerő, mint ahogy az egész folyamatnál!

A jó főzet alapjának titka a párlatok elválasztásában rejlik. A rézeleje mérgező, ezt még véletlen se hagyd benne! Az elő és utópárlatot se sajnáld kidobni, lehet hogy több lenne tőle a pálinkád, viszont kozmás, savanykás, élvezhetetlen íze lenne! A közép párlat maga a pálinka! Jó főzőnek csak ez kell! Cukrot, vizet tisztességes pálinka nem igen lát! Na jó, ez némileg túlzás mert bizony kell némi víz, csak hogy a gázra tett házi főzőben ne égjen le a cefre. Sokáig állt, levét vesztett téli almánál ez nagyobb mennyiséget is jelenthet.

Nagyon lényeges még a fokolás is! A jó pálinka 35-45 fokos! Ebben a tartományban érezhetőek-élvezhetőek leginkább az aromák. A nagy öregek által preferált kerítés szaggató 50-60-? fokos mérgektől ugyan jól be lehet seggelni, de élvezeti értéke minimális. Azért terjedt el sok helyen az 50 fokos pálesz, mert a hivatalos főzők így adják ki a kész párlatot, de nem azért mert ez a jó, hanem mert ez a szabvány ipari fokolás, azt még elvileg hígítani kéne otthon. Csak ezt az eljárást mindenki kihagyja, mondván „nehogy már felvizezzem, nem fröccsözni akarok!”, no meg ugye ha már a szomszéd is úgy issza, ciki lenne gyengébbet csinálni, a végén még megkérdőjeleznék az ember férfiasságát... hála a jó Istennek, mára már az ilyen gyerekes keménykedések háttérbe szorultak, és előtérbe került a valódi lényeg: a minőség és a zamatok élvezete.

Végül, de nem utolsó sorban nagyon fontos még a pálinka fogyasztása. A szeszfokon kívül a másik óriási tévhit a fogyasztási hőfok! Sokan úgy hiszik, hogy hűtve fogyasztva jó a pálinka. Ez a már korábban említett mérgeknél akár igaz is lehet, hiszen így nem érezni sem az erejét, sem a sokszor kellemetlen izét. Aki berúgni akar, annak ez a módszer valóbban tökéletes. Viszont aki szeretné egy jó minőségű párlat minden izét maximálisan kiélvezni, az szobahőmérsékleten, jobban mondva fokolási hőmérsékleten (18-20 fok) fogyasszon! A pohár tulipán formájú, öblös legyen, hogy a párolgó illatokat felfogja. A pálinkát nem lökjük le egy hajtásra! Lassan kortyolgatva, ízlelgetve fogyasztjuk, kiélvezve a zamatokat. Az a pálinka amit le kell hajtani, az nem ivásra, hanem szemétbe való!

Fontos még tudni, hogy a pálinka (a törvény és a hagyományok szerint is) magyar gyümölcsből, kétszeri lepárlással, cukor, aromák és egyéb adalékok hozzáadása nélkül készült szeszes ital. Ha mindez minőségi alapanyagokból készül, megfelelő gondossággal és odafigyeléssel, akkor nem csak finom, de egészséges is, normális mennyiségben (napi 1-2 kupica)!

Két hét, és beérik a cefrém, lehet szépen lefőzni. Szeretem, mert közben tudok gondolkodni, akár egy új versen vagy könyvön. :)

Jó pálinkázást és jó egészséget kívánok mindenkinek, Pálinkás köszöntő című versemmel!
Megtekintések száma: 552 | Hozzáadta:: buster | Címkék (kulcsszavak): Pálinkás köszöntő, pálinka főzés, Ábrahám Viktor, cefrézés, vers, lepárlás, Viktor Pearl, pálinkafőzés | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Ha szeretnél hozzászólni a témához, kérlek regisztrálj. Nem kerül semmibe, és csak pár perc az egész!
[ Regisztráció | Belépés ]