-1917. Elsőnek itt van mindjárt (sajnos legtöbbünknek ez ivódott be a múlt rendszerből) a Nagy októberi cucilista forradalom, ami mint tudjuk arról nevezetes, hogy novemberben volt! Nazdarovje, tovarisi!

-1810. Az előbbinél kicsivel fontosabb dátum számunkra, amikor is Gyulán megszületett Erkel Ferenc, himnuszunk megzenesítője.

-1867. Marie Curie ezen a napon született.

Természetesen ezek közül Erkelről fogok kicsit bővebben írni, illetve inkább a himnuszról. Sokan nem tudják, hogy szomorkásnak, mélabúsnak ítélt himnuszunk eredetileg sokkal gyorsabb volt, ugyanis verbunkos (katonai toborzó) ütemben íródott. Ezt Trianon után Dohnányi Ernő hangszerelte át lassabbra, a kor szellemének megfelelően (illetve egyesek szerint külföldi megbízatásra, a vesztes fél utolsó remény foszlányainak szétzúzására). Ezek után sajnos ez a verzió lett hivatalos, és ma mindenki már csak ezt ismeri. Pedig alapjában véve szövegezése sem komor:

Sokan próbálják belemagyarázni a mélabússágot Kölcsey Ferenc 1823-ban irt versébe, pedig szerintem a jó kedv és a bőség semmiképp nem tartoznak abba a kategóriába. Hangulatán inkább a vontatott előadásmód ront sokat, ugyanis a felemelő és energikus verbunkos ütemek nélkül valóban egyfajta bús könyörgésre emlékeztet az egész. Somogyváry Ákos, Erkel szépunokája is szorgalmazta már az eredeti verzió visszaállítását. Olyannyira, hogy 2002-ben a Szent Alberik Kórus és a MÁV Szimfonikus Zenekara segítségével hangfelvételen rögzítették is nemzetünk himnuszát, abban a hangszerelésben és tempóban, ahogy azt Erkel megírta, Esz- és B-dúrban is. Jó lenne, ha mindenki megismerhetné ezt az eredeti - belepiszkálás előtti - verziót is! Arról nem is beszélve, hogy szerintem ez legalább akkora szentségtörés, mintha a lánchíd kőoroszlánjait kőtacskókra cserélnék, hogy kevésbé legyenek félelmetesek...