Főoldal » Cikkek » Műveim » Novellák

Egy hajléktalan monológja

Egy hajléktalan monológja: Eleinte szépen játszottam a többiekkel. Ekkor még ti is szerettetek! Volt szép házam, autóm, álmaim. Aztán jött a válság, meg a devizahitel. A cég becsődölt, és azt mondták sajnos nincs mit tenni, mennünk kell. A feleségem azt mondta egy lúzer vagyok, és lelépett a gyerekekkel. Persze a válásnál el kellett adni a házat, a felét vitte az asszony, a másik fele ment a törlesztőbe. A bank meg vitte az összes többi vagyonom. Azóta itt élek, az utcán. Már nem szerettek annyira. Nem szerettek, mert arra emlékeztetlek titeket, hogy ti is kerülhettek ilyen helyzetbe bármikor, és bizony már ti sem vagytok messze ettől... ezért mindent megtesztek, hogy engem és a hozzám hasonlókat eltakarítsatok szem elől. Kitiltotok az aluljárókból, ledózeroljátok a nehezen épített szükséglakásomat a kiserdőben. Azt hittem már nem tudtok mit elvenni tőlem... tévedtem! Elvettétek a hitemet az emberi jó szándékban. Hogy iszom és ápolatlan vagyok? Te hogy kezelnéd a helyzetet a helyemben? Nem is akarsz belegondolni, ugye? Ne is tedd! Csak annyit kérek, hogy ne nézz le! Én sem nevetek ha valaki elesik, inkább felsegítem és megkérdem jól van-e! És ha azt látom, hogy egy fickó elveszi a másik tárcáját nem az áldozatba rúgok, hanem abba aki kirabolta! Lehet, hogy nem vagyok olyan cuki, mint egy kóbor kutya, de a történetem talán van olyan tanulságos, hogy megoszd másokkal...

Kategória: Novellák | Hozzáadta:: buster (2013-02-19)
Megtekintések száma: 525 | Címkék (kulcsszavak): Egy hajléktalan monológja | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Ha szeretnél hozzászólni a témához, kérlek regisztrálj. Nem kerül semmibe, és csak pár perc az egész!
[ Regisztráció | Belépés ]