Szellemváros

-Na, itt is volnánk. Nyugodtan pakoljon ki. Aztán ha a polgármestert keresi, ilyentájt odalent a szalonban találja. Ott jobban tudja tartani a kapcsolatot a helyiekkel. Remélem maga végre kézbe tudja venni itt a dolgokat, nem úgy mint az elődje. Úgy szaladt el innen, csak úgy porzott az út utána! Ez a szegény lány, most mondja kinek vétett? Ilyen kegyetlenséget! Jaj, bocsásson meg, mennyit fecsegek!

-Aha.

-Figyel rám egyáltalán? - Vonta kérdőre a frissen érkezett törvény őrét a fogadós, miközben pakolta le a bőröndjeit.

-Bocs. Kissé elfáradtam a hosszú úton. Most pihennék kicsit.

-Ahogy gondolja! De ne felejtse, a szoba csak mára a magáé. Amint átveszi a hivatalt, ott majd kap hozzá lakást. Nekem el kell szállásolnom a vendégeket! - Ment ki megsértődve Miguel.

Kevés alvás után az új sheriff lesétált a szalonba. Némi túlzással hívták így a kis fogadó kocsmáját. Egy izgága szikár alak a whiskeytől átfűtött hangulatban állta el az útját kötözködően a lépcső alján.

-Hát te, koma? Mit akarsz itten? - Kérdésére az erős testalkatú férfi egy akkora maflással válaszolt, hogy az azonnal kiterült a padlón.

-Az új sheriff vagyok! - Mondta hangosan. – Ezt nem árt ha mindenki megjegyzi!

-Üdv, Denton sheriff! Már nagyon vártuk magát!

-Kösz. Nyilván maga Walker. A polgármester.

-Igy van. De a barátaim Felixnek szólítanak.

-Aha.

-Nos, akkor ha gondolja át is mehetünk a hivatalába.

-OK.

Út közben sokan megbámulták az új jövevényt. Nem sűrűn jönnek ide idegenek, ha meg mégis, néhány beszélgetés után inkább elhúzzák a csíkot. Számos legenda kering Mine Hillről. A domb másik oldalán van egy szellemváros, ami még az aranyláz idején vonzotta ide az idegeneket. Megtelepedtek azt gondolván, hogy a domb sok-sok aranyat rejt. Aztán évekre rá az aranyásók továbbálltak a folyó felé, a városka pedig itt maradt pár emberrel. Az üres bányában történt egy omlás, amit később újabb szerencsevadászok tártak fel. Onnantól kezdődtek a furcsa esetek. Emberek tűntek el, majd iszonyatos állapotban kerültek elő. A lakók így arra jutottak, jobb ha elhagyják a bányavidéket, és átköltöztek a túloldalra. Attól kezdve nyugalmuk volt, de évről évre mindig akad egy-egy szerencsétlen flótás, aki a figyelmeztetések ellenére meglátogatja a régi bányavárost. Vagy aranyat keresve, vagy azért mert azt hiszik a kísértetesdi jó móka. Ezek az emberek sosem kerülnek elő élve. A polgármester miután elmesélte a sztorit a sheriffnek, bemutatta neki az irodáját.

-Ne etessen Walker. Nem eszem meg az ilyen rémtörténeteket.

-Nem baj. Majd ha itt él egy ideje, beletörődik. Vagy elmenekül maga is.

-Nem szoktam. Hol az a lány?

-Bennett doktor itt lakik szemben. Ő vizsgálja meg a halottakat, látogassa csak meg. De mit is beszélek, mostantól maga a törvény embere. Szabad kezet adok ebben, és minden más ügyben is! Nem okoskodok bele a rendcsinálásba, van így is elég dolgom itt. Csak tájékoztasson mindenről. És örülnék, ha rendet tudna tenni.

-Köszönöm, Walker. Úgy lesz.

A doktorhoz átsétálva együtt nézték meg Mary Owens holttestét. A lányon huszonkét golyó ütötte lyukon kívül számos zúzódás és törés volt. A városka határában találták. Akár csak a többi esetben, valaki odavonszolta a hullákat.

-Jó munkát, sheriff! Viszlát, Lloyd! Én megyek elintézem a gyász szertartást. Szegény nő apja tavaly halt meg. Nem volt más rokona.

-Rendben, viszlát. Doktor Bennett, mi a véleménye?

-Komolyan kérdi? Hát még nem hallotta?

-Nem. Mit is? Az elátkozott város legendát?

-Nézze. Az elmúlt húsz évben több mint tíz halottat láttam, aki a szellemvárosban végezte. Mind ugyan így.

-És ebből milyen következtetést von le?

-Csak Rifkin bandája lehetett!

-Na, ez már okosabb beszéd. Szerintem is valószínűbb, hogy egy ott megbúvó tolvaj banda teszi el láb alól az oda merészkedőket.

-Na persze. Csak hogy ez a banda húsz éve halott. Egyesek szerint Richard Lee Rifkin miután kirabolták a postakocsit a bányába menekült az embereivel. Aztán átverte őket, és a pénzes zsákkal kiosont az éj leple alatt, rájuk robbantva egy rúd dinamittal az egyetlen megmaradt kijáratot. Mind odavesztek! Huszonkét bandita. Azóta nem lelik nyugtukat, és aki felzavarja őket, az az életével fizet!

Wade atya! Milyen korán érkezett!

-Gyermekeim! Gyorsan le kell tudni a szertartást. Nem szeretnék több pletykát. Elég rémtörténetünk van már. Maga az új sheriff?

-Igen, üdvözlöm atyám! William Denton. A reggeli vonattal érkeztem.

-Christopher Wade. A helyi közösség pásztora vagyok.

-Önnek mi a véleménye ezekről az esetekről?

-Fiam, ne hagyja magát! Ne dőljön be az ostoba népi hiedelmeknek! Az egyház álláspontja szerint kísértetek nincsenek.

-Ne haragudjon atyám, de akitől legkevésbé vártam a racionális gondolkodást, az egy pap! És ezt veheti bóknak!

-Nos, köszönöm. Azt hiszem.

-Holnap körül kell néznem abban a kísértetvárosban. Mivel helyettesem nincs, megpróbálok magam mellé toborozni néhány embert. Van valami ötlete, atyám?

-Nem fűznék hozzá túl sok reményt. Itt mindenki hisz az átokban. Persze azért egy próbát megér.

-Köszönöm. Viszlát doki! Atyám!

-Az úr legyen magával, sheriff!

-Az bizony jó lenne.

A szalonhoz érve Denton még egy utolsót szívott szivarjából, majd elpöckölve belépett az ajtón. A pult felé sétálva megállt középen, majd hangosan belekezdett a mondókájába.

-Egy kis figyelmet kérek! A segítségükre lenne szükségem, hogy véget vessek az őrült feltételezéseknek és kísértetes történeteknek. Elmegyek a bányához, és kifüstölöm az ott tanyát vert banditákat! Ehhez kellene legalább négy jó ember! Ki akar velem tartani?

-Ne strapálja magát, főnök! - szólt oda az egyik asztaltól egy öregember – itt mi mindannyian félünk a Rifkin bandától!

-Főleg te, Smith! Még tartoztál is Butlernek!

-Ne is említsd! Még ma is kiráz a hideg! Attól félek, hogy egyszer eljön és behajtja rajtam! Sheriff, rám ne számítson!

-És ránk se! - széledtek szét az emberek.

-Hát, ez sikeres toborzás volt! - jegyezte meg gúnyosan Martinez.

-Na igen. Maga mit mond erről a dologról?

-Én ugyan el nem mennék oda!

-Nem úgy értem, csak az érdekel mit tud. Itt maga sok mindent hall.

-Ja, vagy úgy! Itt aztán pletykálnak mindent az emberek. Van olyan is, aki egyenesen azt állította, hogy a bányából az egyik gazember, talán épp ez a Butler nevű még azelőtt meglógott, hogy Rifkin berobbantotta volna. A lovakat ment ki megitatni, vagy ilyesmi. Így ő alapított egy új bandát, és a legendát életben tartva riasztják el a kíváncsiskodókat.

-Ez már logikusabban hangzik. Csak az a gondom, hogy huszonkét ember ellen nem mehetek egyedül. Valamilyen segítség csak kellene. Ha más nem, elhívom ezt a Wade atyát. Ő az egyetlen aki nem süketelt nekem kísértetekről.

-Azért vigyáznék én azzal a csuhással!

-Miért?

-Én mondom magának, nem tisztességes ember az! Már több fura dolog is történt körülötte.

-Például?

-Egyszer gyűjtöttünk egy új templomra. Wade elindult be a városba, hogy a bankba tegye a pénzt. Állítólag közben kirabolták.

-És mi ebben a furcsa?

-Csak az, hogy utána egy ideig elég nagy lábon élt. Lovakat vett, új ruhákat, ilyesmi. Azt állította az egyház utalt ki neki valami pénzt, amiért megtámadták.

-Szóval maga szerint lenyúlta a pénzt?

-Nem, nem énszerintem! Sokan pletykálták. De, hát ki mer megkérdőjelezni egy papot?

Aztán itt van ez az Owens lány is.

-Mi van vele?

-Láttam, amint pár napja veszekedett a pappal. Nem hallottam miről, de elég csúnyákat mondhatott. Aztán tegnap előtt be akart menni a városba. Azt mondta elmegy a nagytemplomba, és elbeszélget az ottani pappal Wade dolgairól.

-Milyen dolgok?

-Azt nem mondta. De nagyon dühös és elszánt volt. Aztán eltűnt szegény és látja mi lett vele...

-Valaki itt a szalonban hallhatta a veszekedést?

-Nem tudom. Szólt a zene, meg elég hangzavar volt... de mintha az öreg Matthews ott ült volna a közelben.

-Hmm. Köszönöm az infókat. Holnap felkeresem ezt a Matthews nevű fazont.

-Bocsánat uraim, zavarhatnék? - Szólalt meg egy férfi a sheriff mellett, amitől Denton majdnem meg is ijedt, annyira észrevétlenül került oda.

-Az attól függ, mit akar!

-Talán én tudnék segíteni. Magával tartanék.

-Maga indián?

-Talán gond?

-Nem, én nem vagyok az a fajta. Csak furcsa. Főleg, hogy úgy van öltözve mint egy városi. - Mérte végig a furcsa alakot, aki két méter körüli lehetett. Különös ruháját nem tudta hová tenni, ez talán azért lehetett, mert még nem látott kínai öltözéket azelőtt. Övén több kis tarsoly lógott, és egy nagy kard. Kezében egy kisebb zsákot szorongatott. Sima arca barátságosnak tűnt, furcsa mandula vágású szemeiből nyugalom áradt.

-Sok helyen jártam már a világban. Most itt vagyok. Kell a segítségem, vagy nem?

-Végül is elkél a segítség. Tud bánni a fegyverrel?

-Itt a kardom.

-Nézze, én minimum huszonkét banditára számítok. Ezek ellen nem túl hatásos ha nekiáll suhintgatni. Tud pisztollyal lőni?

-Természetesen.

-Akkor holnap kap egyet. Reggel meglátogatom ezt az öreget, aztán délelőtt elindulunk. Itt száll meg?

-Igen, feltéve ha van szabad szoba.

-Persze, szívesen látjuk az új vendéget! - nyújtott egy kulcsot az idegennek Martinez.

-Még nem árulta el nekünk a nevét. - szólt a sheriff a férfihez.

-Heng.

-Nos Heng, üdv a csapatban! - csapott a markába Denton. -Na, akkor jó éjszakát uraim! Ne kóboroljanak az éjjel, nehogy valami mumusba fussanak! Jut eszembe, holnap viszem a papot is. Amit maga mesélt – fordult a fogadós felé – azt meg majd közben kipuhatolom nála. De tartsa a száját!

-Természetesen.

Eljött az éjjel. Amint az utolsó részeg alak is hazatámolygott a szalonból némi énekszó és egy cimborája kíséretében, a városka elcsendesedett. Dentont a nap sűrű eseményei hamar elnyomták. De nem tudott nyugodtan pihenni, mert egy furcsa álomba csöppent. Ott volt a szellemváros bejáratánál. Ahogy lassan lovagolt befelé, a kapun egy tábla nyikorgott „Jó szerencsét!” felirattal. Erősen fújt a szél, felkavarva a port. Valahol messze mintha egy harang kondult volna meg, egyetlen egyszer. Hirtelen a távolban, a városkát átszelő úton a semmiből megjelent néhány alak, mintha csak valami ködből léptek volna elő, sőt inkább mintha a föld alól bújtak volna ki. Ahogy haladt feléjük, egyre többen voltak. Mikor már egészen közel került hozzájuk, látta a ruhájukat és az arcukat is. Mind halottak voltak. Egyiknek a feje teljesen el volt lapítva, mint akit agyonnyomott valami. Egy másiknak hiányzott az egyik keze, a helyén egy elfeketedett csonk lógott. Mind porosak, koszosak voltak, a bőrük fehér vagy elkékült, szájuk és szemük körül sötétebb szürkés elszíneződéssel, a szemük pedig opálos volt. Ahogy közeledtek a sheriff felé, mind ugyan azt mormolták;

-Rifkin, hol a pénzünk? Rifkin, átvertél minket! - Hirtelen egy lány jelent meg a sheriff mellett.

-Sheriff, meneküljön innen! Ezek megölik! A pap! Hozza a papot! Ő az, a pap kell ide!

Hirtelen felriadt. Csak most tudatosult benne, hogy a lány akit látott Mary Owens volt. Sokáig forgolódott még, mire végre elaludt. Hajnalban aztán, mikor lement a szalonba, Heng már ott várta.

-Jó reggelt. Csatlakozik hozzám? - Kérdezte, amint épp a reggelijét fogyasztotta.

-Igen, köszönöm. - Jelzett a fogadósnak, aki nekiindult egy másik adaggal. Valami rántottaféle volt friss kenyérrel.

-Hogy aludt?

-Valami hülyeséget álmodtam. Zavaros volt az egész.

-Csak nem megkísértették a szellemek?

-Maga is kezdi? Pedig nem is helyi.

-Ez egy szellemvadász. - szólt közbe az öreg Smith – Tegnap mindenkit kifaggatott a történetről.

-Ez igaz?

-Igen. Azért jöttem, hogy szellemre vadásszak. De ne aggódjon sheriff, ha esetleg mégis banditákba botlanánk, azok elől sem fogok elfutni. Bár ezt kétlem...

-Rendben, nekem mindegy. Szíve joga eldönteni, miben hisz. A lényeg, hogy segítsen. Megyek Matthews házához, velem tart?

-Persze.

Elindultak az öregember otthona felé, ami a város szélén állt, így lovaikon mentek. Odaérve a sheriffnek már gyanús volt, hogy a ház ajtaja nyitva volt. Átnézték az egész épületet, de sehol senki. Denton leült a tornácon kitett padra. Heng egy oszlopnak támaszkodott.

-Szóval... mit is álmodott?

-Beszéltek a helyiek mindenféle rémtörténetet, biztos azért álmodtam hasonlót. Ott voltam a városban. Jöttek ezek a halottak. Tudja, Rifkin bandája. Mind olyan ronda hulla volt, mégis mozogtak. Aztán Rifkint szólítgatták. Meg ott volt az a lány is akit megöltek, azt mondta a pap kell ide, vigyem a papot. Az egész annyira élethű volt, annyira valós.

-Hát, ha a pap kell nekik, akkor menjünk a papért!

-Igaz is. Szedjük össze Wade atyát, aztán irány a bánya!

A három lovas a főút felől kanyarodott Mine Hill irányába. Másfelé nem is tudtak volna, ugyanis ez volt az egyetlen út a kísértetváros felé. Nemsokára el is érték a kaput, melyen egy nyikorogva lógó táblán a bányászok szlogenje állt: „Jó szerencsét!”. Hirtelen elkezdett fújni a szél, ami rendesen felkeverte a port. Denton egyre idegesebben ült a nyeregben. Heng ezt észrevéve elővett az egyik tarsolyából egy kis bőrszütyőt, majd odadobta a sheriffnek.

-Fogja, ez megvédi.

-Igen?

-Remélem. - jegyezte meg gyanakodva a férfi, ezután a papra nézett.

-Nekem nem kell! Itt a keresztem. Különben sem ér semmit a mágiája holmi haramiák ellen! Hacsak nem lesz tőle golyóálló!

-Az meg ki? - kérdezte Denton amint meglátta a földön fekvő férfit nem messze a kaputól. Heng lepattant a lováról, és megfordította a szitává lőtt férfit.

-Ez... ez Matthews! - Mondta az atya.

-Atyám, ne is haragudjon, de ez nekem kissé gyanús. - Fordult nyergében a pap felé a sheriff, miközben bal kezébe átfogta a kantárt, jobbkezét pedig pisztolya markolatára helyezte. Közben a lovára visszaszálló szellemvadász is hozzáférhetővé tette kardját. - Tudja azt hallottam, magának vitája volt az Owens lánnyal, aki azzal fenyegette, hogy a feljebbvalójának vagy bánom is én minek mondják ezt maguknál, be akarta köpni valami gaztettét. Aztán később milyen meglepő, a lányt itt találják holtan... most meg mi találjuk itt azt az embert, aki esetleg hallhatta, hogy miről vitatkoznak.

-Maga most gyanúsít?

-Igen. Ha már nyíltan beszélünk, igen!

-Hát jó! Valóban veszekedtem Maryvel! Kissé zavart volt a lány. Nem mondta el, hogy mivel vádol, csak azt, hogy majd az Úr meg fog büntetni! Érti? Esze ágában nem volt szólni senkinek! Miért is ártottam volna neki? Mint már említettem eléggé zavart volt. Ez a vén bolond meg a lány szüleinek a barátja volt. Nyilván azért jött ide, hogy utána járjon a halálának.

-Erre majd később visszatérünk.

-Állok elébe! - ezzel tovább is indultak megállapodva, hogy majd visszajönnek egy szekérrel a holttestért.

-Ez igen! - füttyentett egy nagyot a sheriff a bánya bejáratát meglátva.

-Hé, ember! Óvakodjon az efféle hangoktól! Felhívja magára a figyelmet! - Szólt rá Heng.

-Higgyék el, már tudnak rólunk. - Közölte Wade atya, idegesen körülnézve.

-Szerintem a bányában táborozhatnak. Ezek a házak nagyon romosak ahhoz, hogy itt verjen tanyát valaki. Nagyon bátrak, hiszen a bányának egyetlen be és kijárata van. Ott könnyen csapdába szorulhatnak. A szűk járatokban meg mit sem ér a túlerejük. Addig kellene támadnunk, amíg be tudjuk szorítani őket. - Fejtette ki tervét a sheriff.

-Kivéve, ha át tudnak menni a falakon... - Jegyezte meg Heng.

-Na igen. Kivéve...

Leszálltak a lovakról, és már épp készültek kikötni őket, mikor egy harang kondult meg. Mintha távolról szólt volna, de nem a pusztában, inkább a föld alól jött a hang. A lovak megbokrosodtak, és kitépve magukat gazdáik kezéből, futásnak eredtek. Kivéve Heng lovát, akit viszont gazdája engedett el.

-Menj te is! - Csapott finoman a ló hátsójára. - Ki megy előre?

-Majd én. - Közölte a sheriff, és már indult is a bejárat felé. A pap és a szellemvadász elismerően néztek össze.

A bejárat után egy előtér szerű részben lámpások voltak elhelyezve. Mindhárman magukhoz vettek egyet, és így indultak tovább. A járat elég hosszan ment előre, miközben egyre meredekebb lett. Egy idő után a járatból több irányba ágaztak el folyosók. Hirtelen zajt hallottak maguk mögül. Visszanéztek, és látták amint valaki rohan kifelé. Utána eredtek mindannyian. A járatból kiérve az alak eltűnt a házak között. Szétválva próbálták becserkészni az ismeretlent. Denton látni vélte, amint a furcsa alak a templomba berohan. Utána eredt. A régi épületben nagyon sötét volt. A padok között haladva a sheriff próbálta figyelni, hogy hol bújhat az alak. Végül meglátta a felborított oltárnál térdelni.

-Wade, maga az? - Hirtelen bevágódott mögötte az ajtó. Lassan lépkedett tovább az alak felé. - Hé! Ez rossz vicc! Ne most imádkozzon, keljen már fel! - Fogta meg a férfi vállát, de az eldőlt, mint egy bábú. Mikor megfordította, akkor látta csak, hogy ez egy mumifikálódott hulla. Egy pap hullája. Kezében egy papírt szorongatott. Nagy nehezen, de ki tudta szedni belőle. Egy körözvény volt, rajta Richard Lee Rifkin képével. Denton azonnal felismerte a férfit. - Akkor, maga tényleg Wade atya! A mi papunk meg Rifkin! - azonnal elindult Heng felé, hogy figyelmeztesse.

Közben Heng a szalonban járt, szintén egy alakot követett. Zajt hallott kintről, ezért kinézett az ablakon. Látta, amint a pap leszalad a bánya bejáratán. Utána indulva botlott a sheriffbe.

-Várjon! A pap! Ő Rifkin! Ő áll az egész mögött. Ő irányítja a bandáját még mindig!

-A rohadék! Kapjuk el! - Indultak utána a járatban.

Rifkin futott befelé a járatban. Pontosan tudta merre megy, hiszen ő maga alakította ki annak idején a rejtekhelyet. Egy folyosószakasznál lassabban, óvatosan haladt előre.

-Hol vagytok? Gyertek elő, gyáva banda! - Kopogások hallatszottak, amikről nem lehetett megállapítani, hogy a távolban, vagy valahol a közelben szólnak. - Te vagy, Butler? Gyere elő! Talán tényleg te maradtál életben?

-Ki más lenne, te vén marha! - szólt egy hang a sötétből. Egyszer csak a lámpa fényénél kezdett kirajzolódni egy alak körvonala. Ahogy Rifkin feljebb emelte a lámpását, nagyon megijedt. Butlernek ugyanis szürkés bőre, elfeketedett szája és zavaros szeme volt. Ijedtében sikított egy hatalmasat, majd megfordult, és már rohant volna vissza a folyosón, de ekkor ott is megjelent két hasonló kinézetű alak.

-De ez nem lehetséges! Ti halottak vagytok!

-Az lehet, de a bosszúvágyunk nagyon is él! Miért jöttél ide?

-Én azt hittem túlélted a robbanást, és egy új bandával szórakozol itt. Fogalmam sem volt...

-És még volt pofád a piszkos munkát is ránk hagyni? Ki volt az a lány?

-Csak egy kotnyeles fehérnép aki meglátta, hogy lopom a templom kasszáját. Persze muszáj volt neki úgy kiabálni, hogy az a vén bolond is meghallja!

-Mi meg eltakarítottuk Helyetted!

-Szívesen! - Szólalt meg a mögötte álló alak mély, hörgő hangon.

-Te gyáva kis féreg! Hol a pénz, amit közösen loptunk?

-Az... hm.

-Igen?

-Az igazából nem ér semmit. Később hallottam, hogy mielőtt kiraboltuk volna a postakocsit, egy trükkös alkalmazott már megtette előttünk a postán. Az egészet kicserélte hamis pénzre, ő pedig észrevétlenül kisétált a valódival. Évekkel később bukott csak le, mert egy régi rendőr ismerőse felismerte az utcán. Kihallgatták, és kérdőre vonták honnan a sok pénz, így kénytelen volt bevallani.

-Szóval azt akarod mondani, hogy a semmiért haltunk meg? Megöltél minket pár kiló papírért?

-Tulajdonképpen, igen.

-Miért maradtál itt? - Közben már mind a huszonkét rabló ott állt a volt vezérük körül.

-A robbanás után a templomba menekültem. Ott volt ez a Wade. Imádkozott, mikor hátulról leszúrtam. Az oltárba rejtettem a hulláját. Utána átvettem a helyét, gondoltam majd csak kijutok a városból. De aztán megtudtam, hogy a pénz hamis, és közben rájöttem, hogy egy papnak mindenki szívesen adakozik. Persze gyóntattam is pár bűnbe esett teremtést...

-Mindig is nagy gazember voltál, Ricky! De most itt az ideje, hogy számot adj!

-Kinek, az Úrnak?

-Nem, nekünk!

A két férfi szaladt befelé a járatban a fény irányába. Hirtelen villogást láttak, majd lövések hangját. Mire odaértek, Rifkin a földön feküdt. Heng megfordította a szétlőtt férfit, ekkor vették észre kezében a rúd dinamitot. A kanóc sisteregve égett. Egymásra néztek, és elkezdtek kifelé szaladni, ahogy csak bírtak. Éppen kiértek a bejáraton, mikor a dinamit felrobbant. Mindkettőjüket a földre terítette a lökés. Az egész bánya beomlott. Így esett hát, hogy a Mine Hilli kísértet banditák végre bevégezhették saját sorsukat, és vezérüket magukkal ragadva távoztak a pokolba. Vagy ki tudja hová...