Cenzúrázva

Biztos vagy benne, hogy azt látod amit nézel? Biztos, hogy tisztában vagy a körülötted zajló világ eseményeivel? A történet arra próbál rávilágítani, hogy mennyi minden történhet az ember közvetlen környezetében anélkül, hogy tudna róla, még egy olyan nagyvárosban is, mint New York. Mike Hollus egy egyszerű átlagember, aki egy váratlan esemény következtében csöppen egy titkos világba és kerül bele egyre mélyebben, miközben próbálja megtalálni az igazsághoz vezető utat. Az eseményekkel sodródva tárul fel előtte és közben előttünk is ennek a különös világnak minden részlete, melynek szereplői nem mindig mondhatók békésnek. Végül egy világméretű összeesküvés kellős közepébe csöppen, az emberiség utolsó reménysugarának szerepében. Innentől már nincs visszaút, Mike kénytelen beteljesíteni sorsát és megvívni a végső harcot. Ám még ebben a helyzetben is akadnak jószándékú segítők, akik a bajban hősünk mellé állnak, hogy együtt járjanak a dolgok végére és vállvetve küzdjenek egymás oldalán. Sikerül-e megmenteniük a világot? Ha ez a kis leírás felkeltette az érdeklődésedet járj utána, hiszen küzdelmes utuk során számtalan kaland vár rájuk, és ha akarod velük együtt rád is! Jó szórakozást kíván a szerző:

Viktor Pearl

Részlet a könyvből:

Első rész:

Cenzúra

A világ minden táján, még a legkisebb, legegyszerűbb faluban is ugyan úgy zajlik az élet. Azonban a mindig pörgő, pezsgő New Yorkban még a nap is gyorsabban kel fel, mintha ő sem akarna lemaradni semmiről. Ez tényleg az a város, ami soha nem alszik. Az éjszakai nyüzsgés, a bulik, a kulturális élet. A reggeli forgatag, ahogyan az emberek áradata megindul, a zsúfolt szerelvények, a még álmos képpel munkába sietők, vagy a már fáradtan hazafelé tartók sokasága. A legtöbben üres tekintettel bámulnak maguk elé. A sok furcsa, különös öltözetű, vagy hajú, a tömegből kitűnni vágyó különc, a New York Times-t, könyvet, e-bookot olvasók, vagy épp telefonjukkal babráló emberek. A Central parkban, főleg ilyenkor nyáron összegyűlő napozók, sétálók. Nap közben a számtalan turista, akik valószínűleg életükben először látnak ilyen nyüzsgést. Vagy akár a rengeteg helyi lakos, akik nap mint nap itt élnek, és futják a saját köreiket újra és újra. Mindenki éli a kis életét, dolgozik, családot alapít, gyereket nevel. Észre sem veszik, de még csak nem is sejtik, hogy mi minden zajlik körülöttük, sokszor a közvetlen közelükben. Néznek, de nem látnak valójában. Milyen jó nekik...

Első szint: váratlan esemény

A hatalmas beton csövek mellett egy megpakolt teherautó tolatott. Az itt épülő irodaházhoz hozott beton elemeket. Az egyik munkás egy összetekert előző napi újsággal próbálta vezényelni az attrakciót. Nem igazán voltak összhangban a sofőrrel, ezt a sűrű kormánytekerésekből, és a fülkéből kihallatszódó cifra káromkodásokból lehetett tudni. Felettük, két szinttel feljebb három férfi beszélgetett, miközben az épület közepén már elkészült lépcsőház felől az épület frontja felé sétáltak. Nem melósok, ők olyan vezető félék voltak. Az egyikük Ronald Barnes, a Barnes and Murphy kivitelező cég vezére volt. Méregdrága öltönye is a beosztásáról árulkodott, habár nem egy Brioni, de a szabása és az anyaga alapján mindenképpen valami márkás darab lehetett. Magas, tekintélyes méretű ember volt. A másik Bernard Woods mérnök. Ő kapta ezt az irodaház projektet, az ő tervei alapján épül fel majd az egész. Eredetileg a szemközti üres telekre tervezték az épületet, de a szakértők a rendelkezésre álló adatok alapján gyorsan lemondtak róla. Régóta elhagyatott hely az, ahol állítólag egy gyár volt, és annyira mérgező lett a talaja a sok szabálytalanul ott tárolt vegyszertől, hogy inkább senki sem akart oda építeni, ugyanis a jogszabályok alapján az új tulajdonosnak kellene a talajt megtisztítani a szennyeződéstől. Még a hajléktalanok is messzire elkerülték. Így végül Bernie - ahogyan kollégái hívták - választotta ki ezt a telket. Ő egyébként testes, mackó forma ember, és mint általában a duci emberek, mindig jókedvű és közvetlen volt. Melós mellényben, munkavédelmi bakancsban, igazi terepen edződött tervező. A harmadik Mike Hollus, a kivitelezést felügyelő mérnök, ő valamivel szolidabb, utcai öltözetben volt. Farmer, ing, utcai cipő, hátizsák, semmi feltűnő. A testalkata és a magassága is átlagos volt. Természetesen mindhármukon rajta volt a kötelező védősisak. A főnök egy gyors körbetekintés és némi mutogatás közben néhány rövid instrukcióval látta el a másik két férfit, utána elköszönt, és visszafordult a lépcsőház felé, miközben telefonálni kezdett. Láthatóan sietős volt a dolga. Hiába, a főnökök sorsa ez, hisz tudjuk: „az idő pénz”... a másik két férfi ezután vidámabb, immár baráti légkörben folytatta tovább a beszélgetést, miközben tovább közeledtek céljukhoz.

-Szerinted mi történt?

-Mit tudom én...

-Hát persze, hogy pont akkor romlott el!

-Bakker, ne már!

-Mondom!

-Hát ez már tényleg valami pech széria nálad Mike!

-Na, hát ezt mondtam, nem?

Na megyek még megnézem azt a falat a keleti oldalon az ebédszünet előtt.

-Menj csak, délután találkozunk!

-Viszlát, Bernie!

-Vedd fel a telefonod. - Szólt vissza Bernie, és már ment is tovább, valószínűleg már az ebédjére gondolva, mert akkorát nyelt, mintha épp valamit ivott volna.

Mike letette a kezéből a hátizsákját, és próbálta előkotorni a telefonját.

-Már megint rezgőn van ez a nyomorult...

Igen?

-Én is szeretlek drágám!

-Ó, szívem, nem neked csak...

-Tudom. Csak azért hívlak, hogy megtennéd, hogy hazafelé hozol Andynek egy kis tejet meg műzlit? Elfelejtettem, most meg már lassan indulok dolgozni.

-Persze, a fiatalúrnak bármit. Úgyis kell vennem sört.

-Sör? Mire készül uram?

-Del, ezt már megbeszéltük. Szombaton átmegyek Greghez egy kicsit dumálni.

-Ja, tényleg. Majd ne felejtsd el átvinni a fiad laptopját! Valamit megint elnyomkodott rajta.

-Rendben.

-Ha hazaérsz csináltam lasagnát, bent van a hűtőben, felül a fehér tálban.

Ja, és ne engedd, hogy megint nézze azt a hülye rajzfilmet!

-Igen mami!

-Na jó, most már hagylak dolgozni.

Szeretlek!

-Én is szeretlek mami!

Mike letette a telefont, és pár pillanatra elgondolkozott. Természetesen az őt hívó nőre, Delinre gondolt, akivel már öt éve házasok. Na és persze gyermekére, Andrew-ra.

-Na, lássuk azt a falat! - Mondta, csak úgy magának, és már épp indult volna, mikor a háta mögül hirtelen robajra, és éktelen kiáltozásra lett figyelmes. Néhány munkás próbálta volna figyelmeztetni egy az épület szélén, Mike-tól nem messze dolgozó társukat, aki éppen egy csiszológéppel simítgatta a kiálló betonvas darabokat. Ugyanis ő háttal guggolt, így nem láthatta, hogy néhány festékes hordó gurul sebesen felé, ami a rakodó daru rámpájáról zuhant le, egy elszakadt drótkötél miatt. A kezében sikoltozó gép miatt meg még csak nem is hallott semmit, pláne úgy, hogy a fülében még füldugó is volt, pont a csiszológép zajának elnyomása érdekében. Néhányan megpróbáltak odafutni, de túl mesze voltak. Mike habozás nélkül nekiindult, hogy egy nagy lendülettel félrelökje a mit sem sejtő melóst. Ez sikerült is, viszont ő már nem tudott félre ugrani, az egyik hordó pont telibe kapta, és lesodorta a mélybe...

A munkások néhány pillanatig csak döbbenten álltak. Néma csend lett az egész területen, az összes gép elhallgatott. Pár másodperc múlva az ott lévők mind odaszaladtak a peremre, hogy lássák mi történt a főnökükkel. A megmentett munkás egy pillanatra elszörnyedt, amikor meglátta a hatalmas vörös tócsát elterülni a betonon.

Az itt megjelent ajánlóra és a könyvből kiragadott részletre, valamint az oldal valamennyi tartalmára a jogi_nyilatkozatban közölt feltételek vonatkoznak.

A könyv kiadásához kiadók, segítők jelentkezését várom a viktor(pont)pearl(kukac)gmail(pont)com e-mail címen.