A folyó útja

Fent az égben úgy gondolják,
Az eső most tegye dolgát.
Hegyoldalon a sok víz gyűl,
Egy kis eret formál végül.

Így szaladgál, játszadozik,
Sziklák szélén bukfencezik,
Felelőtlen, komisz kölyök,
Kavicsokon így hömpölyög.

Csodálkozik a világra,
Pillangóra, kis virágra.
Mire leér az erdőbe,
Szép kis csermely lesz belőle.

Vad tájakon kalandozik,
Kövön, tuskón botladozik.
Tapasztalja a sok szépet,
Fácánt, nyulat, őzikéket.

Cserfes patak völgybe zúdul,
A világnak nekilódul,
Mint kíváncsi, kajla kamasz,
Indulni kell, itt a tavasz.

A falvakban sok mindent lát,
Néha szépet, néha csúnyát.
Ha szerez is egy-két sebet,
Sok szép emlék mindent befed.

A városba így érkezik,
Hol szeretik, hol mérgezik.
Folyóként is lát sok csodát,
Hidat, partot, szép palotát.

Lát borút is, rossz időket,
Nem felejti el majd őket.
Minél nagyobb, több a teher,
Erősödik aki cipel.

Büszke folyam tovább halad,
Nagy tekintély, tapasztalat.
Hosszú úttal amit megtett,
Tiszteletre érdemes lett.

Így megy tovább míg csak egyszer,
Elé kerül majd a tenger,
Céljához ér és megpihen,
Az áramlat csak hadd vigyen.

lassan aztán az ég felé,
Szép és kövér felhők közé,
Felszálldogál könnyű szárnyon,
Nem kell hogy lent tovább várjon.

Egyszer aztán egy hajnalon,
Illatos, friss, vidám napon,
Fent az égben úgy gondolják,
Az eső most tegye dolgát.