A jólelkű kobold története

Egy rusnya, görbe kis kobold

Hegy mélyén élt, ott bandukolt.

Fajtája amúgy sem volt szép,

Ez annyira, hogy Ó, nagy ég!

Nem játszott vele senki se,

Egyedül kellett lennie.

Ha meglátták el kergették,

Az uzsonnáját elvették.

Ám egyszer a kis szörnyeteg

Egy sziklát odébb görgetett,

Alatta amit megtalált

A többi elé azzal állt.

Ezüst pálca volt nála ott,

Nem koboldféle görbe bot.

Ha suhintott egyet vele,

A föld étellel lett tele!

Jólelkű rút kis Hoglin úr

Mindenkit megtöm szótlanul.

Az egész banda jóllakott,

Egy ronda szót nem szólhatott.

Hiába a jó tétemény!

Kobold népség gonosz, kemény!

Meglopták őt egy éj alatt,

Reggelre pálcátlan maradt!

Próbálta a sok gaztevő,

Hogy varázsol ételt elő.

Nem sikerült ez senkinek,

Marakodtak, de lám minek.

Összetört, meggyötört sereg

Mint bűnét bánó kisgyerek,

Hoglin elé lám így értek,

Tőle bocsánatot kértek.

Azóta Hoglin népének

Bölcs vezére lett, nézzétek.

Nem portyázik már ott kobold,

Hol azelőtt mind kóborolt.

A pálca neki szót fogad.

Finom falatot osztogat.

Kérded mitől más ő vajon?

Titokban neked megsúgom!

Ki jólelkű, segítőkész,

Önzetlenül ad, hogy ha kérsz,

Annak működik a varázs,

Nem számít a külső vonás!