A pesti utcák vérrel irt tanulsága

Furcsa dolgokról suttogtak az emberek.

Azt mondták lázadás nélkül már nem mehet.

Később már nem súgták, többen kiáltották:

Le a zsarnokkal! A fegyvert kirántották.

A remény a félelmet úgy elsöpörte

Mint kiáradt folyó, mi a gátját törte.

És vitt magával mindent amit csak tudott,

Sodrása mindenkinek új erőt adott.

Sokan nőttek fel akkor néhány nap alatt,

Volt sok olyan is, ki a harcban ottmaradt.

Hősök írták vérrel a történelmet ott,

Nincs ki ki tudná tépni azt az egy lapot!

A riadt hatalom megkérte rendesen

A szabadság árát, sok rendes emberen.

Temetetlen tetemek, káosz és zavar.

Véres és puskaporos az őszi avar.

Az elnyomó végül tette amit tudott,

Mert ehhez értett jól, hát ismét elnyomott.

De a leckét azt megtanulta rendesen,

Hogy bánjon a magyarral mindig kedvesen!

Mert sokáig tűri ez a nép a sorsát,

De elkapja végül zsarnokai torkát!