Kecskemese, nem gyerekeknek

Egyszer egy szép színes kecske csorda mekegve ment fel a hegyre.

Színesek voltak mind, mer' a gazda őket kiszínezte.

Az ordasok osonva ólálkodtak órákig utánuk,

Nem tudták a kecskék, hogy ütött az órájuk.

Egy hídon keltek át, alattuk szaladt a nagy patak,

Abban magasra ugráltak a szép nagy dagadt halak.

Ekkor egy kecske észrevette, hogy rendesen meglettek vezetve,

Egy egyenes, keskeny perem felé lettek csendesen elterelve.

Hiába íj intelligens ez a kecskehím,

I-betűvel igen nehíz dolog a rím,

Ezért inkább a-val folytatom,

Azzal a szavamat lazábban mondhatom.

Az ordasok okosabbak voltak hát végül,

A gondolkodó kecskét megették ebédül.

A többiek sem úszták meg jobban a dolgot,

Farkasgyomor immár egy darabig nem korgott.

Nemsokkal ezután a gazda csodálkozott,

Hogy az ordas farkasoktól mit is láthatott:

Színes szőrcsomókat sz*rtak a szurdok szélén állván,

Mik szelíden szálltak szerteszét a lágy szelek szárnyán.