Kerti sorsok

Csöpp gyöngy gurult lábam előtt.

Lám, az előbb amarra jár.

Kiderült, hogy színes kis folt

Nem is gyöngy volt, hanem bogár.

Itt rótta útját szüntelen.

Vad küzdelem, mit tenni vélt.

Meglelni fészkét kell néki,

De elvéti megint a célt.

Most már segítek én neki,

Hogy őneki könnyebb legyen.

Látom fészkét mit kő takar,

S ha ő akar, odébb teszem.

Vígan rohan bogár komám,

Nem látom ám egy perc alatt.

A kő mögötti lukon át,

Egy úton hát jól elszaladt.