Még nyár van!

Mint néma léptek nyoma a homokban,

Úgy oson sunyi koma a nyomodban.

Homályos ködöt s bús közérzetet

Akar csempészni beléd, ha engeded.

De ha lelkedben még napsütés ragyog,

Szeles, esős, borús urat nem hagyod

Akár egyetlen napod tönkretenni,

Mert nem fogod őkelmét észrevenni.

Hadd szórja az esőt, fújja a szelet!

Ha a boldogság mindig ott van veled,

A napsugár másra is ráragyog majd,

Bús kedvét elűzve szívében kihajt.