Valami közeleg. Érzem, mint amikor egy könyvben már érzi az ember, hogy néhány lap múlva egy új fejezet jön. Lehet tudni például abból, hogy néhány cselekmény lezárul, más új cselekmények pedig felvezetődnek. Kicsit minden a helyére kerül, esetleg a "főhős" vagy a "mesélő" végez magában valami összegzés félét, áttekintve a fejezet fontosabb eseményeit, vagy elhatározza magát valami nagy, fontos lépésre ami fordulatot hoz a cselekményben. És bár még csak rejtve, de már mellékesen megemlítve feltűnik valami új. Egy esemény, vagy egy szereplő akiről már tudjuk, hogy fontos lesz, de ehhez le kell zárulnia ennek a fejezetnek. Ilyenkor csak abban reménykedik az ember, hogy az új legalább olyan jó lesz, vagy talán még jobb mint az előzőek. Ebben az esetben csak annyi a különbség, hogy némi beleszólásunk azért van a fejezet alakulásába. Na nem sok, de azért egy kevéske mégis. :) Még az is kérdés, hogy az új fejezetben a régi szereplők közül kik fognak továbbra is szerepelni, és kik azok akik esetleg nem. Sajnos ezt sem mindig mi irányítjuk, legfeljebb annyit tudunk tenni, hogy elfogadjuk. Minden esetre igyekszem majd úgy alakítani, hogy az írás továbbra is beleférjen az Én történetembe. :)

Utóirat: Ebben az egészben az az érdekes, hogy a nap folyamán kiderült egy váratlan hírből, hogy mennyire igaz mindaz amit reggel leírtam!!! Teljesen váratlanul maga az élet produkált olyan fordulatot, ami még rátesz egy lapáttal az általam kigondolt "cselekményre". Ha ez egy regény lenne, azt mondhatnám, hogy ez egy zseniális csavar! De mivel ez az életem, ezért azt mondom, b*******!!!!!!!!! Most rendesen gondolkozhatok a folytatáson, és pláne azon imádkozok, hogy a kedvenc "karaktereim" a következő fejezetben is ott legyenek! A jó Isten a legjobb regényíró... nagyon ért a történetek csavarásához!