Közeleg a hétvége! Végre! Közben esetleg fény derülhet egyéb dolgokra is, amit már sokan várunk. Talán megnyugszunk, talán nem, de minden esetre holnap ilyenkorra már többet fogunk tudni. Ez a hét kicsit mintha lassabban is akarna menni... talán mert túl feszülten várjuk. Ezért is adtam mai bejegyzésemnek a fenti címet, ami az egyik kedvenc állatos mesémből egy idézet, ami tökéletesen tükrözi ezt az állapotot. Ha esetleg valakinek halvány hupilila gomolygó sejtelme sincsen arról, hogy mit hadoválok itt össze az ne aggódjon, a hiba nem az ő készülékében van! Blogomban nem feltétlenül konkrét eseményeket írok le, ezek inkább csak érzések. Nem azért mert ilyen titokzatos vagyok (pedig de!), inkább azért mert a részletek nem mindig publikusak. Persze van pár ember, aki tudja miről beszélek. Ők pontosan értik minden szavam. Sajnos a többiek be kell érjék az érzésekkel, konkrétumok nélkül...

Közben már meg is érkezett a borús, hűvös idő, ezzel kapcsolatban tettem fel egy verset, melynek címe  Még nyár van! talán egy kis vidámsággal és napfénnyel el tudjuk űzni a borús fellegeket kint is, és bent is! :)